A hajam története

Sziasztok!

 A mai bejelentkezésem - ahogy a címből is láthatjátok - a hajammal kapcsolatos, és annak a változásáról az évek során. Viszonylag sok tapasztalatom van a frizura és hajszínváltásokról, így majd azt is megosztom veletek. Jó olvasást!

 Tehát, hogy első sorban tiszta vizet öntsek a pohárba bemutatom az eredeti hajszínemet, ezen a csodálatos gyerekkori fotómon. Azóta valószínűleg már sötétebb lett, de valami ehhez hasonló szőkés-barna, amit én csak úgy hívok, hogy "seszínű".  Világéletemben hosszú hajam volt, az utóbbi egy évben tértem át a rövidebb hajhoz, mert már nagyon ráfért a hajamra, ugyanis meglehetősen megstrapáltam.

 Már viszonylag elég hamar került hajfesték a hajamba, körülbelül 11 éves lehettem, amikor először rakott nekem édesanyám szőke tincseket a hajamba (nagy könyörgések árán). De ez még nem is volt annyira látványos, és erről értelmes                                                                                       képet sem sikerült találnom.

Hetedikes voltam ( ha jól emlékszem), amikor újfent házilag elkészült az ombre hajam, ami akkoriban még nem örvendett ekkora kultusznak. Őszintén bevallom rettenetes nézett ki. Tipiukusan az a fajta volt, ahol a szőkét és a barnát egy egyenes csík választja el egymástól. Egy évet elvoltam ilyen hajjal, majd nyolcadikos koromra több szabadságot kaptam az iskolában a megjelenést illetőleg és ki is használtam a helyzetet és imádtam különböző színekkel feldobni a hajam végét. Először ételfestéket kentem rá, majd Crazy Color hajszínezőt is használtam. A képen látható zöld mellett még volt piros, kék és talán rózsaszín is, bár ebben nem vagyok biztos. De ezek természetesen nem igazán bírtak ki kettőnél több hajmosást pechemre. Általános iskola utolsó évében rám is ragadt a 'színes hajú lány' becenév.


 Nyolcadik végén aztán még szőkébb szerettem volna lenni, ezért otthon meg is próbálkoztunk egy melírozással, ami így utólag visszanézve rettenetesen rosszul sült el. A hajam ilyenkor még
tökéletesen jól viselte a strapát. Egyébként nem kell aggódni, ilyenkor már kifejlődött a szépérzékem, és tisztában voltam vele, hogy ez a haj határozottan előnytelenül áll nekem, így még azon a nyáron befestettük az egészet hamvas szőkére. Sajnos jó minőségű képet nem találtam róla, pedig határozottan szép volt a hajam színe.
 De persze nem is én lennék, ha nem nyúltam volna ismét a Crazy Color után, hogy még csak véletlenül se essek ki a 'színes hajú lány' szerepéből.
 Ekkor már jó ideje rendszeresen vasaltam a hajamat, ahogy a képen is látszik szinte szögegyenesre van vasalva (tudniillik eredetileg hullámos a hajam)
 Hosszú, vasalt, szőke hajjal indítottam tehát a gimnáziumi éveimet, és rengeteg előítéletet hallottam vissza magamról, amik a hajam alapján születtek, de a személyiségemre nézve teljesen alaptalanok. De nem tántorított el semmi, egyszerűen imádtam a szőke hajam. Bár volt egy fura megszállottságom, és folyamatosan azon idegeskedtem, hogy milyen rövid a hajam. 

 Az elkövetkezendő év alatt szinte minden hajfestésnél a szőke egy másik árnyalatával festettük a hajam, így természetesnek hatott. Viszont ekkor történt egy kellemetlen baleset a hajammal. A sok festés és vasalás során egyes részeken a szó szoros értelmében kettétört. A leglátványosabban hátul a forgómnál és elől törött le, körülbelül 10 centi hosszúságú lett a hajam ezeken a részeken. A képen talán valamennyire látszik, hogy a szemembe lévő rövid tincsek, azok a letört hajszálak. Borzalmas volt az az időszak, amíg próbáltam visszanöveszteni, mert az elől lévő rövid tincsek sosem akartak engedelmeskedni. De ezután sem kíméltem a hajam, egyre világosabb szőkével lett festve. Fogalmam sincs miért. Az tetszett.

 Ezen a képen csináltam egy összehasonlítást a gimnáziumi első évemet követő nyáron viselt hajszínemről és mellé raktam, hogy tizedikben mennyivel világosabb, szárazabb és töredezettebb lett a szőkítéstől (tudom, tudom a minőség kifogásolható). És gyanítom rosszabb is lehetett volna, ha nem használtam volna mindenféle kencét a hajamra.
 Mosás közben már teljesen összeállt, az állaga sem volt túl kellemes tapintású, és nehezen kezelhetővé vált, ám tagadhatatlanul figyelemfelkeltő volt. Egy idő után viszont zavartak a szőke nős viccek, és az is, hogy olyan sérültté vált, hogy egyre lassabban és kevesebbet nőtt.


 Hirtelen felindulásból úgy döntöttem visszafestem barnára, hogy visszanyerjem az eredeti hajszínem és pihentessem a hajamat egy darabig, de ez sem úgy sült el, ahogy azt vártam (ismét elnézést a képminőségért, de ilyen hajjal nem igazán készült sok kép rólam). A hajam konkrétan egy nagyon csúnya zöldes barna árnyalatot kapott, ráadásul nem is éreztem jól magam ezzel a színnel. Egy jó darabig azonban maradtam a sötétebb szőke hajnál.
 Ez idő alatt sorsfordító pillanat érkezett el, ugyanis levágattam a hajam hosszú idő óta először, és olyan rövidre, mint azelőtt még soha.
Ezután hihetetlen sebességgel nőni kezdett a hajam, alig néhány hónap alatt majdnem visszanyerte előtte lévő hosszát. A célom viszont első sorban az volt, hogy összenövesszem a letört tincseket a hajam többi részével. Beiktattam még egy vágást, és a vasalással is igyekeztem leállni, méghozzá olyan módon, hogy göndören hordtam a hajam. Mindeközben fokozatosan szőkítettem vissza, de ezúttal igyekezetem nem túlzásba esni.

 Így telt-múlt a - vasalásmentes - idő, és szerény személyem kezdte igen csak megunni a szőkét. Hosszú ideje szerettem volna már vörös hajat, de sosem mertem változtatni (szerencsére már nem vagyok ilyen, és imádok változatos lenni). Aztán egyik nap hirtelen felindulásból vettem néhány darab vörös hajfestéket. Erős, világító színű répavöröset(?). Érdekes lett az eredmény, de szerintem nem határozottan rossz. Inkább csak szokatlan. Egy darabig maradtam is ennél a színnél. A vélemények borzasztóan megoszlóak voltak róla. Voltak, akiknek nagyon tetszett, és voltak, akik meg egyáltalán nem. De ez annyira nem is számított, mert én jól éreztem magam így. Bár igaz, ez a haj csak akkor volt ütős, ha megfelelő smink és színben hozzá passzoló ruha volt rajtam, így tehát, az azelőtt hőn szeretett piros rúzsomat, és rózsaszín pulcsimat el kellett felejtenem. Helyette a nude és barna rúzsok, és a ruhatáram lekorlátozódott khaki, barna, zöld, fekete és hasonló földszínekre.
 Ezzel a hajjal adódtak olyan gondok is, hogy már messziről világított a színe, és egyszerűen nem illett a személyiségemhez, így az a döntés született, hogy világosítunk rajta valamennyit, és az eredmény sokkal-sokkal jobb lett véleményem szerint. A világosítást követően még a hosszából is vágattam valamennyit, és ekkor jelentette ki a fodrászom is, hogy a hajam immáron újra egészséges, és mostantól növeszthetem nyugodt szívvel. Nos, mint a képen láthatjátok, a terep zöld lett az értelme az életemnek, ugyanis gyönyörűen illett a hajamhoz (és a zöld szememhez is).
 Szokatlan volt viszont számomra, hogy igencsak kopik a hajfesték, ezért sokkal gyakrabban kell festeni a hajam, mint mikor szőke voltam, ráadásul nem is csak a tövét, hanem a teljes hosszát. Őszintén bevallom, hogy annak ellenére, hogy mennyiszer festettem a hajam, ki nem állhatom magának a hajfestésnek a folyamatát.

 Nem is olyan sok idő elteltével ismét egy hatalmas változás történt a hajammal, ami szintén egy hirtelen ötlet szüleménye. Mind színben, mind pedig frizurában is egy éles kanyart vettem, és íme az eredmény!
 Igen, ismét egy ombre, de ezúttal sokkal szebb átmenettel. És számomra egy újdonság; a frufru. Azt terveztem, hogy ettől a ponttól kezdve egy darabig nem festem majd, és ezért is lett - mint látjátok - a teteje barna, hogy a lenövéssel ne legyen probléma. Az alja ekkor nem lett szőkítve, megmaradt a kikopott vörös árnyalat.
 A frufru egy teljesen más formát adott az arcomnak, talán még fiatalított is. Tény, hogy kezdetekben elég nehéz volt megbirkózni vele, de szerintem nagyon jól nézett ki.

 És lassan elérkezünk a jelenbe, ugyanis ha hiszitek, ha nem ezt a hajszínt és hajformát is rendkívül hamar meguntam. Nehezen kezeltem a frufrumat, néha még zavart is, ráadásul az ombre stílust nagyon nem éreztem magaménak. Sokáig gondolkodtam, hogy akkor vegülis barna legyek vagy ismét szőke. Végül egy nap váratlanul megpillantottam egy csokoládé barna hajfestéket, ami elrabolta szívemet, és rögtön vettem belőle párat. Nos, így történt, hogy barna lett a hajam, amitől eléggé féltem, és első ránézésre borzasztóan utáltam magamon, ám azóta már teljesen megszerettem, és határozottan tetszik, annak ellenére, hogy mindig is egy "unalmas" hajszínnek tartottam.





 Remélem segített valamennyit ez a poszt, és nem követitek el az én hibáimat, mert igencsak nehéz és időigényes volt rendbe hozni.

 További szép napot/estét/bármit mindenkinek!